Bye
Gemma most nagyon felidegesített. Azt mondja én vagyok a bunkó, közben ő meg sem érti, hogy nekem fura ez a helyzet. Azt hiszi csak úgy elmondja, és ezzel meg van oldva minden. Komolyan mit képzel magáról? Inkább megyek és körbenézek a városba, mint, hogy visszamenjek abba a szállodába.
***
Épp egy gyorsétteremhez értem, amikor csörgött a telefonom. Megnéztem ki az, de amikor megláttam, inkább visszaraktam a zsebembe. Anya volt az. Semmi kedvem nem volt vele beszélni. Ráadásul haragudtam is rá, amióta megtudtam, van egy testvére, akiről soha nem beszélt.
Visszatérve a gondolataimból, bementem az étterembe, és vettem magamnak két hamburgert, és egy üveg cola-t. Már nagyon éhes voltam, így jóízűen elkezdtem enni.
Egész nap a városban voltam, sétáltam és gondolkoztam.
- Talán jobb lenne ha hazamennék és elfelejteném ezt az egész dolgot? Bár ezt nem tudnám, ugyanis életem végéig ölne a kíváncsiság, miért van anyának titkon egy testvére. Úgyhogy elhatároztam, addig maradok New York-ba, amíg ki nem derítem mi ez az egész. Visszaindultam a szállodába, de persze ez nem volt annyira egyszerű, mivel nem ismertem a várost. Pár óra sétálás után visszaértem, és Gemma hotelszobája felé vettem az irányt. Bocsánatot kell kérnem tőle, amiért tényleg olyan bunkó voltam. Igaza volt. Bekopogtam, és pillanatokon belül kinyílott az ajtó. Meglepetésemre nem Gemma állt az ajtóban, hanem egy 40 év körüli nő. Elfelejtettem amit Gemma mondott, még reggel. A szüleivel él itt, és ő bizonyára, akivel szemben állok, nem mást mint az anyja. Fogalmam sem volt, hogy jelen helyzetben mit csináljak. Elfussak, vagy inkább kimagyarázom magam. Az utóbbi mellett döntöttem.
- Szia segíthetek valamiben?- kérdezte a nő barátságosan.
- Jó napot! Én Gemma-t keresem.
- Gemma dolgozik. De te ki vagy?-nézett rám.
- Én... egy barátja vagyok.- dadogtam. Esetleg megtudhatnám hol dolgozik?
A nő elmondta a címet, elköszöntem, én pedig indultam is Gemma munkahelyére. Szerencsére ez nem volt messze, így hamar odaértem. Benyitottam az ajtón, és körbenéztem. A pultnál kiszúrtam a lányt. Nem tétlenkedtem, odamentem hozzá.
- Marcel? Te meg mit keresel itt?- kérdezte miután észrevett.
- Szia. Csak bocsánatot szeretnék kérni, amiért reggel olyan bunkó voltam.
- Megértelek. Semmi baj, de honnan tudtad, hogy itt dolgozom?
- Elmentem a hotelszobádhoz, hogy ott kérjek bocsánatot, de nem te nyitottál ajtót, és akkor jöttem rá, hogy te a szüleiddel élsz, és hát anyukád nyitotta ki az ajtót.- válaszoltam.
- Mond azt, hogy csak viccelsz. Kérlek.- kezdett Gemma aggodalmaskodni.
- Nyugi, kimagyaráztam magam. Azt mondtam egy barátod vagyok.
- Jaj ne. Ebből baj lesz úgy érzem.
- Mégis miért? Bevette, hogy az egyik barátod vagyok és kész.-próbáltam megnyugtatni.
- Ez nem olyan egyszerű. Mivel az öcsém egy híres banda tagja, mi is elég híresek vagyunk. Anya ezért azt találta ki, hogy a barátaimat, akiket nem ismer kinyomoztatja, hogy tudja jó társaságban vagyok. Tudom furán hangzik, de ez van. És, hogy most téged megismert, kinyomoztatja ki vagy.
- Ez beteges. Jobb lett volna, ha nem ide jövök, hanem rögtön a reptérre, és a leghamarabb Londonba tartó géppel hazarepülök.
- Marcel, nekem most dolgoznom kell, de délutánra megbeszéltem egy találkozót az öcsémmel, szeretném ha te is ott lennél, és nem repülnél vissza Londonba.- mondta és elindult kivinni a rendeléseket.
Hát ez szuper. Le vagyok rázva, aztán közli, hogy az öccsével ma találkozik, amin nekem is jelen kell lennem. Ennél lehetne jobb napom? De tényleg? Még csak 24 óra sem telt el, de az életem kész káosz.
- Szia segíthetek valamiben?- kérdezte a nő barátságosan.
- Jó napot! Én Gemma-t keresem.
- Gemma dolgozik. De te ki vagy?-nézett rám.
- Én... egy barátja vagyok.- dadogtam. Esetleg megtudhatnám hol dolgozik?
A nő elmondta a címet, elköszöntem, én pedig indultam is Gemma munkahelyére. Szerencsére ez nem volt messze, így hamar odaértem. Benyitottam az ajtón, és körbenéztem. A pultnál kiszúrtam a lányt. Nem tétlenkedtem, odamentem hozzá.
- Marcel? Te meg mit keresel itt?- kérdezte miután észrevett.
- Szia. Csak bocsánatot szeretnék kérni, amiért reggel olyan bunkó voltam.
- Megértelek. Semmi baj, de honnan tudtad, hogy itt dolgozom?
- Elmentem a hotelszobádhoz, hogy ott kérjek bocsánatot, de nem te nyitottál ajtót, és akkor jöttem rá, hogy te a szüleiddel élsz, és hát anyukád nyitotta ki az ajtót.- válaszoltam.
- Mond azt, hogy csak viccelsz. Kérlek.- kezdett Gemma aggodalmaskodni.
- Nyugi, kimagyaráztam magam. Azt mondtam egy barátod vagyok.
- Jaj ne. Ebből baj lesz úgy érzem.
- Mégis miért? Bevette, hogy az egyik barátod vagyok és kész.-próbáltam megnyugtatni.
- Ez nem olyan egyszerű. Mivel az öcsém egy híres banda tagja, mi is elég híresek vagyunk. Anya ezért azt találta ki, hogy a barátaimat, akiket nem ismer kinyomoztatja, hogy tudja jó társaságban vagyok. Tudom furán hangzik, de ez van. És, hogy most téged megismert, kinyomoztatja ki vagy.
- Ez beteges. Jobb lett volna, ha nem ide jövök, hanem rögtön a reptérre, és a leghamarabb Londonba tartó géppel hazarepülök.
- Marcel, nekem most dolgoznom kell, de délutánra megbeszéltem egy találkozót az öcsémmel, szeretném ha te is ott lennél, és nem repülnél vissza Londonba.- mondta és elindult kivinni a rendeléseket.
Hát ez szuper. Le vagyok rázva, aztán közli, hogy az öccsével ma találkozik, amin nekem is jelen kell lennem. Ennél lehetne jobb napom? De tényleg? Még csak 24 óra sem telt el, de az életem kész káosz.
***
Délután 4 órakor találkoztam Gemma-val, aki nagy- nehezen, de elráncigált abba a hotelba ahol az a " nagy " sztár lakott. Mondjuk az övékhez képest elég messze volt, de egy óra alatt ott voltunk. Felmentünk a legfelső emeletre ahol Harry (azt hiszem ez a srác neve) lakott. Gemma bekopogott, és már nyílt is az ajtó.
- Gemma.- mondta a srác, és megölelték egymást.
- Látom, felhívtál egy pincért is.
- Harry, ő nem egy pincér. Ő itt Marcel, akiről meséltem.
- Komolyan? Az öltözködése, egy öreg bácsi ruhatárához illik.- mért végig Harry.
Jaj de jó. Már az első mondatból megtudtam, hogy ő is egy olyan " sztár lettem nekem minden szabad ". Komolyan mit képzel magáról? Ezeket a szavakat, persze mind magamba fojtottam. Belülről legszívesebben pofon vágnám, de ezt igazából soha nem lenne bátorságom megtenni. Ahogy az osztálytársaim, és a családom is ismer, én vagyok a félős Marcel.
- Marcel?- zökkentett ki gondolataimból ez a hang. Gemma volt, azért szólt, hogy menjek be a lakásba. Beléptem, de a látvány csodás volt. Gyönyörű bútorok, minden tárgy szinte csillogott a tisztaságtól. Teljesen elbambultam. Úgy látszik Harry-nek elég jól megy, 5 csillagos szállodát is megengedhet magának. Pár perc bámulás után, visszatértem a valóságba és Gemma elkezdett Harry-nek, részletesebben beszámolni az egész dologról, hogy én ki vagyok, és, hogy ezt az egész dolgot honnan tudta meg. Harry csak hallgatott, de nem úgy tűnt, mint akit érdekel is. Végig a kezében volt a telefonja, és azt nyomkodta. Egyszer csak megcsörrent, és a srác rögtön felvette. Pár perc lerakta.
- Bocsi, de most hívott Simon, hogy be kell mennünk a stúdióba. Majd máskor, még megbeszéljük.- rakta zsebre a telefonját, majd megkereste a kocsikulcsát, elköszönt tőlünk, és már ment is. Gemma-n látszott, hogy rosszul esett neki, hogy a testvére csak úgy itt hagyta. Azt hittem, már hozzászokott a sztárélethez, de úgy látszik nem mindig könnyű elviselnie.
- Gemma.- mondta a srác, és megölelték egymást.
- Látom, felhívtál egy pincért is.
- Harry, ő nem egy pincér. Ő itt Marcel, akiről meséltem.
- Komolyan? Az öltözködése, egy öreg bácsi ruhatárához illik.- mért végig Harry.
Jaj de jó. Már az első mondatból megtudtam, hogy ő is egy olyan " sztár lettem nekem minden szabad ". Komolyan mit képzel magáról? Ezeket a szavakat, persze mind magamba fojtottam. Belülről legszívesebben pofon vágnám, de ezt igazából soha nem lenne bátorságom megtenni. Ahogy az osztálytársaim, és a családom is ismer, én vagyok a félős Marcel.
- Marcel?- zökkentett ki gondolataimból ez a hang. Gemma volt, azért szólt, hogy menjek be a lakásba. Beléptem, de a látvány csodás volt. Gyönyörű bútorok, minden tárgy szinte csillogott a tisztaságtól. Teljesen elbambultam. Úgy látszik Harry-nek elég jól megy, 5 csillagos szállodát is megengedhet magának. Pár perc bámulás után, visszatértem a valóságba és Gemma elkezdett Harry-nek, részletesebben beszámolni az egész dologról, hogy én ki vagyok, és, hogy ezt az egész dolgot honnan tudta meg. Harry csak hallgatott, de nem úgy tűnt, mint akit érdekel is. Végig a kezében volt a telefonja, és azt nyomkodta. Egyszer csak megcsörrent, és a srác rögtön felvette. Pár perc lerakta.
- Bocsi, de most hívott Simon, hogy be kell mennünk a stúdióba. Majd máskor, még megbeszéljük.- rakta zsebre a telefonját, majd megkereste a kocsikulcsát, elköszönt tőlünk, és már ment is. Gemma-n látszott, hogy rosszul esett neki, hogy a testvére csak úgy itt hagyta. Azt hittem, már hozzászokott a sztárélethez, de úgy látszik nem mindig könnyű elviselnie.
