2013. október 16., szerda

5. fejezet

Sziasztok. Újabb résszel érkeztem, bár már egy hetet késtem, amit iszonyatosan sajnálok. Kaptam már 4 díjat is amit még nem raktam ki, de amint lesz időm kiteszem őket. Remélem tetszeni fog a rész. Köszönöm a 38 feliratkozót, és a komikat. Fantasztikusak vagytok. Többet nem beszélek, inkább jó olvasást. Kitartás a suliban.

Ölel titeket: Gitta


- A leszállás megkezdődött. Reméljük élvezték az utat. További szép napot.- hallottam egy női hangot. Megdörzsöltem a szemeimet, és kinéztem az ablakon. Még sötét volt, de New York fényei csodálatosak. Megnéztem az órámon az időt, és hajnali 4-et mutatott. Hát igen még elég korán van, de szerencsére tudtam aludni. Ez a repülő út nem is volt annyira rossz. 10 perc múlva végre leszálltunk. Kinyitották az ajtót, és elindultunk lefelé. Pár másodperc múlva már New York repterén álltam. Hűvös volt, így felvettem a pulcsim. Fejemre raktam a kapucnit, és elindultam. Kiértem a reptérről, és körülnéztem. Nem tudtam merre kell menni. Elővettem a kis papírcetlit, amire rá volt írva a cím. Ismét körülnéztem, egy embert keresve, akitől útbaigazítást tudok kérni. Az utcán egy 40 év körüli férfi sétált. Odamentem hozzá.
- Elnézést. Most járok először New York-ban, megtudná mondani hol van ez a hely?- mutattam oda a cetlit.
- Ez a hely csak pár saroknyira van innen.- mondta a férfi, és pontosan elmagyarázta merre kell mennem. Elköszöntem, és elindultam. Nagyon izgultam, hogy mi fog ott történni. Remélem megtudom az egész titkot, nem csak annyit, hogy van egy unokanővérem.

***

Ránéztem az órámra ami már hajnali 5 órát mutatott. Ahhoz képest, hogy az a férfi azt mondta csak pár saroknyira van, elég hosszú volt az út. Már sokkal több embert lehetett látni az utcákon. A Nap is felmenőben járt. Az épületek hatalmasak voltak. Az egyik kitűnt a többi közül. Az sokkal nagyobb, és szebb volt. Ránéztem a címkére, hogy megnézzem mi is a pontos cím, nehogy elmenjek mellette. Furcsa módon az az épület volt, amelyiket úgy megbámultam. Visszaraktam a zsebembe a papírt, és bementem az épületbe. Egy szállodába léptem be, ahol elég sok ember mászkált, pedig még csak kora reggel volt. Odamentem a pulthoz.
- Jóreggelt. Köszöntjük szállodánkban. Miben segíthetek?- mondta a pult mögül a nő.
- Jóreggelt. Megmutatná nekem ezt a szobát?- adtam oda a cetlit. A nő megnézte a gépben.
- Sajnálom, de ez a szoba foglalt. Csak rokonok mehetnek be.
- Tudom, de ez fontos. Ha jól tudom itt lakik Gemma Styles. Szóljon neki, és csak annyit mondjon, hogy Marcel keresi.
- Rendben. Felhívom, addig kérem várjon.- nyúlt a telefonért.
- Köszönöm. A nő beütötte a számot a telefonba és a füléhez rakta. Pillanatok múlva, valaki felvette, mert a nő elkezdett beszélni. Türelmesen, még is alig vártam, hogy lerakja a telefont.

- Felmehet. 3. emelet, jobbra, és ott megtalálja a szobát.- rakta le a telefont, és rám nézett.
- Köszönöm.- mondtam, és elindultam a lift felé. Megnyomtam a megfelelő gombot, és a lift elindult.
Kinyílott az ajtó, és ahogy a nő is mondta jobbra fordultam. Megkerestem a 348/B szobát, és bekopogtam. Tiszta ideg voltam. Azt vártam, hogy kinyissák az ajtót, de még is inkább elmentem volna. 
Végre kinyílott az ajtó, és egy gyönyörű szép lány állt velem szembe. Teljesen elbambultam a látványon.
- Szia Gemma vagyok. Gondolom te vagy Marcel.- nyújtotta felém a kezét, egy kézfogásra.
- Sz-Szia. Igen én vagyok.- dadogtam.
- Gyere csak be. Sajnos, nem sokáig maradhatsz, mivel a szüleim 1 óra múlva jönnek haza, de ha szeretnél később valahol találkozhatnánk. 
- Rendben. De akkor vágjunk bele, és magyarázd el mi is volt az a levél.
Gemma elkezdett mesélni, én pedig figyelmesen hallgattam, ahogy az életem felfordul. Kiderült anyámnak van egy nővére, akit idáig eltitkolt, és két unokatesóm Gemma és Harry. Gemma 22, Harry pedig 19, aki ráadásul egy elég híres bandának a tagja. Ez eléggé meglepett. Nem elég az, hogy van két unokatesóm, akikről nem is tudtam, ráadásul a fiú még egy sztár is. 
- Na jó, nekem ez túl sok. Mondd azt, hogy nem igaz.- álltam fel a kanapéról.
- Sajnálom, de igaz. Még úgy egy héttel ezelőtt találtam egy olyan papírt amiben megtaláltam anya papírjait, és abban az volt, hogy van még egy testvére.
- Én, most inkább megyek. Sok volt egyszerre.- indultam az ajtó felé.
- Ne várj.- fogta meg a vállam. Inkább hadd menjek veled. Új vagy még itt, nem hiszem, hogy ismered a várost.
- Ha annyira akarod.- fordultam meg. Gemma gyorsan felkapta a táskáját, és bezárta az ajtót. Elindultunk kifele a a hotelból. Amikor kiértünk hűsítő friss levegő fogadott ami már jól esett. 
- Miért kellett engem fölkeresned?- kérdeztem kissé dühösen.
- Hogy tudjad, hogy vannak unokatesóid.
- Vannak nekem. És egyébként is, ha nem keresel akkor, soha nem is tudom meg.- szedtem gyorsabban a lábaimat.
- Hogy te milyen bunkó vagy. Ha nem érdekelt, akkor mért jöttél még is ide?- lökött meg.
- Csakis, azért, hogy megbizonyosodjak róla, hogy nem csak átverés. Talán még elfogadtam volna, ha csak átlagos emberek lennétek, de mivel mondtad, hogy az öcséd valami híres banda tagja, így bocsi, de nem kérek belőletek.- hagytam ott végül Gemma-t.