4. fejezet

Sziasztok. Ismét megérkeztem az új résszel. Bocsánat a sok késésért, de suli időben nem nagyon érek rá. Nagyon örülök a 30 feliratkozónak *-*, és a komiknak. Ezek nekem nagyon sokat számítanak. Ha meglátok egy új feliratkozót, vagy egy új komit, hihetetlenül boldog leszek. De most nem beszélek többet, Jó olvasást!!!!!

  Szia Marcel!

Nem is tudom mit írjak. Vagyis tudom, de ezt nem olyan könnyű leírni, és talán nem is egy levélben kéne megírnom. Én is csak pár napja jöttem rá erre az egészre. Én az unokanővéred vagyok. A nevem Gemma Styles. Többet sajnos a levélben nem árulhatok el. Vagyis elmondhatnám, de nem akarlak összezavarni. Így is elég volt ennyi. Örülnék ha személyesen is találkozhatnánk.

Üdv: Gemma

Kicsúszott a kezemből a papír. Most mi van? Teljesen összezavarodtam. Van egy unokanővérem? Én úgy tudtam, hogy csak egy unokaöcsém van. Csak apának van egy testvére. Anya pedig egyke. Vagy mégsem? Nagyon izgatott a dolog. Minél előbb megakarom tudni mi ez az egész. A levélen találtam egy telefonszámot. Felkaptam a telefonom, és bepötyögtem a számot. Kicsengett.
- Halló? Itt Gemma Styles.
- Öhm-mm. Szi-a. Én Ma-Marcel vagyok.- nyögtem ki ezt a pár szót.
- Marcel? Szia. Megkaptad a levelet?- hallottam a telefon végéről a hangot.
- Igen, de eléggé zavaros volt.
- Tudom, de a levélben nem akartam többet leírni. Ezért is írtam, hogy egy személyes találkozás jó lenne.
- És hol laksz?- kérdeztem.
- New York-ban lakok a szüleimmel.
- Hát az nagyon messze van London-tól.
- Tudom, de ez fontos. Telefonon keresztül megbeszélni nem a legalkalmasabb. 
- Oké, akkor holnap már repülök is, ha minden jól megy. Szia.- raktam le a telefont. Gemma még elmondta gyors a címet, amit leírtam. Mivel őszi szünet van, így jó ötletnek gondolom, ha még holnap repülőre ülök. Még azt fogalmam sincs hogyan. Anyáéktól pénzt is kell kérjek, és ki kell magyaráznom magamat, mért kell NewYork-ba mennem.

***

A nap többi részében is bent kuksoltam a szobámban. Nem volt kedvem kimenni. Nem is akartam találkozni Brad-el, mert csak hallgatnom kéne a hülye szövegét, aztán meg megverne. Épp lehajtottam a laptopom, amikor halottam, hogy anya megjött. Kimentem a nappaliba és üdvözöltem.
- Szia anya.- köszöntöttem.
- Szia Marcel? Nővéred?- kérdezte.
- Nem tudom, biztos a haverjaival.- válaszoltam. Ekkor eszembe jutott a levél, és a telefonálás. Valahogy el kell mennem New York-ba, még holnap. De hogyan? Ez volt a kérdés. Azt hiszem meg kell szöknöm a cél érdekében. Meg akarom tudni minél előbb, hogy mi ez az egész. Visszamentem a szobámba, előbányáztam a bőröndöm, és elkezdtem belepakolni. Pár perc után készen voltam. Mivel tudom, hogy anya munka után mindig letusol, ezért talán van időm elvenni egy kis pénzt a repülőjegyre. Belopóztam a hálószobába, és megkerestem a bankkártyáját. Gyorsan kimentem. Elővettem a telefonom és hívtam egy taxit, de nem a házuk elé hanem a parkhoz. Megfogtam bőröndöm és kimentem a házból. Elmentem a parkba, és próbáltam nem találkozni ismerősökkel.

***

Kifizettem a taxit, és kiszálltam. Itt vagyok a repülőtéren. Kicsit félek, mert még sohasem utaztam repülőn. Attól is félek ami New York-ba vár rám. De elhatároztam már, megfogok változni. Nem akarok egy félős ember lenni. Persze a tanulásról nem mondok le.Viszont magamon változtatni akarok. Megvettem a repülőjegyet, és leültem egy székre. Körbenéztem, és csak embereket láttam, akik szintén a repülőkre vártak. 15 perc múlva bemondták a hangosba, hogy a New York-ba tartó repülőre az utasok szálljanak fel. Megfogtam bőröndömet, és elindultam. Odaadtam a jegyem és elfoglaltam a helyemet. Hosszú utazás vár rám. Megtörölgettem a szemüvegemet, majd visszaraktam. Az ablak felőli részen ültem, így mindent láttam. A felhőket, és a várost ahol lakom.

Már olyan 6 órája utazom. Ahogy egyre közelebb vagyunk New York-hoz, annál jobban izgulok. Remélem nem akar senki átvágni. Nem tudom jó ötlet volt-e a levél, és a telefon beszélgetés után, rögtön a repülőre ülnöm. De most már itt vagyok. 

Nagyon unatkoztam, ezért elővettem egy könyvet. Olvasgatni kezdtem. Nem sokáig jutottam el ugyanis, az álom megtalált. Pár perc múlva becsuktam a szemeim, és elaludtam.
 

3. fejezet

 

 Sziasztok, amint láthatjátok megjöttem az újabb résszel. Nagyon köszönöm az előző részhez a komikat. Tudom kicsit késtem, de tudjátok sulii van. Remélem tetszeni fog a rész. Pipáljatok, komizzatok, és iratkozzatok fel.

Pusziii

Pár perc múlva, szédülni kezdtem. Rázott a hideg. Elég rosszul éreztem magam. Úgy érzem ezt a sör okozta. Lehet megártott. Körbenéztem, és gyorsan kerestem egy széket, amire letudtam ülni. Néztem a többieket ahogy táncolnak. A szédülés, még most sem akart megszűnni. Próbáltam nem mutatni, hogy rosszul vagyok. Levettem a szemüvegem és megtisztítottam, aztán visszaraktam. Most már a látásom sem volt az igazi. Kezdtem egyre jobban megijedni. Úgy érzem ez Brad műve. Azért hívott meg ebbe a buliba, hogy kicsináljon... De ezt nem fogom hagyni. A sarkamra kéne állni. Nem pedig egy gyáva alaknak tűnni.

- Marcel minden rendben?- fogta meg a vállam Emma.
- Emma? Te is itt vagy? Nem is láttalak.- lepődtem meg.
- Igen Brad meghívott. De minden rendben?
- Persze, csak kicsit szédültem.- de amikor végeztem a mondattal, hirtelen hányinger fogott el. Felálltam, és amilyen gyorsan csak tudtam a mosdóba siettem. Nagyon szarul éreztem magam. Már bánom, hogy eljöttem ebbe a buliba. Most már nem csak szédültem, de a fejem is fájt.

***

Fáradtan nyitottam ki szemeimet. Ismeretlen helyen ébredtem. A hátam eléggé fájt, mivel a padlón aludtam. Nem tudom, hogy kerültem ide. Végignéztem a helyiségen. Még mindenki aludt. Volt aki a kanapén lógva, vagy az asztalon. Fogalmam sincs mi történhetett tegnap este. A fejem majd szét robbant a fájdalomtól. Nagy nehezen feltápászkodtam, és a konyha felé igyekeztem. Kaját kerestem. Este szerintem semmit sem ettem. Kutakodtam, de sehol semmi. Minden chips, és üdítő elfogyott. Korgó gyomorral indultam meg keresni Becky-t. Benyitottam egy ajtón, de jobb lett volna ha nem teszem ezt meg. Becky és Brad az ágyban henteregtek. Lemerevedtem. Tudom elég idős vagyok már ahhoz, hogy ezen a látványon meglepődjek, de ilyet még csak egyszer láttam, de azt is a TV-ben.
- Mit bámulsz? Húzzál már ki a szobámból.- förmedt rám Brad. Gyorsan becsuktam az ajtót. Mivel már semmi keresni valóm sincs itt, ezért hazamegyek.

Tusoló alól kiérve, bementem a szobámba, és felöltöztem. Kimentem a konyhába valami elemózsiáért. Visszaültem az ágyamra és laptopp-ozni kezdtem. Először megnéztem a legfrissebb híreket. Ezek mindig lefoglalnak. Mindig mindenről tudni akarok, ami a nagyvilágban történik. Amikor már az összes hírt elolvastam, felmentem facebook-ra. Pár perc után észrevettem vannak fent képek a tegnapi buliról. Megnézegettem őket... de amikor egy képen megláttam magamat, amint a WC-ben összeroskadva voltam, akkor elég dühös lettem.
- Ez mégis mi?- ordítottam.Még jó, hogy a szüleim nem voltak itthon, különben hülyének néztek volna.
- Szóval csak azért hívott meg abba a buliba, hogy engem leégessen? Ezt nem hiszem el.- csuktam le gyorsan a laptopot. Dühösen felálltam az ágyamról, és kifelé indultam. Kimentem az utcára és ordítottam.
- Te meg mi az istent csinálsz?- jött kézen fogva a nővérem Brad-el.
- Te szemét. Le akartál égetni? Ez volt a terved?- indultam neki Brad-nek. Annyira mérges voltam, hogy nem gondoltam semmire.
- Nyugodj már le. Még is mit képzelsz magadról?- lökött el magától.
- Tudod te jól. A képekről van szó.- ordítottam.
- Észrevetted? Gratula. Már vártam mikor fogod elújságolni ezt a hírt. És, hogy tetszettek?- nézett rám gúnyosan.
- Szemét állat. Dögölj meg.- ordítottam, és újból nekimentem. A próbálkozásom sikertelen volt. Brad egy mély ütést mért a hasamba, amitől a földre rogytam. Még tovább akart volna verni, de a nővérem közbe lépett.
- Fejezzétek már be.- szólt ránk. Marcel nem kell túlreagálni azokat a képeket.
- Nem kell? Már hogyne kéne. Olyan képeket láttam amin a WC-ben voltam, teljesen összeroskadva. Szerinted ezt túlreagáltam?
- Ez most komoly Brad?- nézett Becky.
- Persze. Megérdemli az a kis stréber.- mutatott rám.
- Hogy lehetsz ilyen? Azért, ez már túl sok. Ő akkor is az öcsém, és azt azért nem fogom hagyni, hogy az egész világ rajta nevessen.- lökte el magától Brad-et.
- Na mi van hirtelen érdekel az öcséd?
- Most inkább húzz el. Sok volt belőled.- mondta a nővérem. Brad hátat fordított nekünk, és hazafelé indult. Nagyon örültem, hogy végre elment az a barom.
- Kösz Becky.- öleltem át.
- Nincs mit. Az öcsém vagy, de ezt az ölelkezést inkább hagyjuk.- mondta, és bement a házba.
Nagyon büszke vagyok Becky-re, hogy kiállt mellettem. Sosem gondoltam volna, hogy van egy ilyen "oldala". Már régóta alig beszéltünk egymással, ha meg szóltunk egymáshoz akkor inkább csak veszekedtünk.

Én is indultam befelé. Láttam, hogy a postaládában vannak levelek, ezért azokat kivettem. Becsuktam magam mögött az ajtót, és átnéztem a leveleket. Mindegyik anyunak vagy apunak szólt. Már az utolsó következett, amikor megláttam rajta a nevemet. Leraktam a többi borítékot, és a szobámba indultam azzal a levéllel amin a nevem állt. Kíváncsian kibontottam és olvasni kezdtem.