2. fejezet

Szép lassan sétáltam hazafelé. A mai nap egész jól sikerült. Brad egyszer sem piszkált.
10 perc múlva haza, is értem. Ledobtam a táskám, és átöltöztem valami kényelmesebb ruhába. Mivel most szép idő van úgy gondoltam kimegyek a parkba, és olvasok. Így is tettem. Elvettem a polcról egy könyvet, és elindultam a parkba. Kerestem egy padot, és leültem. Csak pár gyerek volt rajtam kívül. Kinyitottam a könyvem és elkezdtem olvasni. Már egészen belemerültem az olvasásba amikor valaki megpöckölte a vállam. Emma volt, az új osztálytársunk.
- Szia. Hát te?- kérdezte.
- Szi- szi- szia.- nyögtem ki végre.
- Mit olvasol?- nézett bele a könyvembe.
- Csak ilyen tudományos dolgok vannak benne.
- Úúú, azt utálom.- nevette el magát. Mit fogsz csinálni a szünetben?- nézett rám.
- Hát nem igazán tudom. Tanulok, és olvasok.- mondtam.
- Ugye most csak viccelsz? A szünet azért van, hogy pihenj, és élvezd azt, hogy nincs suli.- emelte fel a fejem, és a szemembe nézett.
- Tudom, de engem más nem nagyon érdekel.- hajtottam le a fejem.
- Biztos van valami. Miért nem focizol vagy ilyesmi?
- Nem, hagyjuk. Most inkább haza megyek.- álltam fel és elindultam.
- Szia.- köszönt utánam. Nem akartam tovább azt hallgatni, hogy unalmas vagyok. Szeretek olvasni, és tanulni, ezen nem változtathat senki. Tudom, hogy azt akarja, legyek menőbb, de nem tudom megtenni. Meg akarok változni, de ez nem olyan könnyű.

***

Megvacsiztam, és visszamentem a szobámba. Kicsit összepakoltam. Odamentem az ablakhoz, és felnéztem az égre. Már sötét volt. A csillagokat is lehetett látni. Elég későre járt úgyhogy lefeküdtem.

Reggel kicsit kómásan keltem fel. Gyorsan letusoltam, felöltöztem, és kimentem a parkba. Ma itt fogom tölteni a napot. Már délután volt, amikor megláttam a nővérem, és Brad-et.

- Csá stréberkém.- köszönt Brad.

- Sziasztok.

- Épp téged kerestünk.

- És miért?- kérdeztem.

- A szüleim elmentek az őszi szünetben pihenni, és ma csapok egy nagy bulit. Gyere el te is.

- Én?- lepődtem meg. Úgy tudtam, hogy engem utálsz.

- Igen utállak, de ezt a bulit nem kéne kihagynod.- veregette meg a hátam.

- Hát még azért átgondolom.- vakartam meg a fejem.

- Most komolyan Marcel?- nézett rám idegesen Becky. Ezen mit kell átgondolni? Örülj neki legalább meghívott.- förmedt rám.

- Jó oké, elmegyek. Ha így megnyugszol.- mondtam. Brad átkarolta Becky-t és úgy mentek tovább. Kerestem egy füves területet, és leültem. Kicsit furcsálltam, hogy Brad meghívott a bulijába, de elmegyek. Bár vannak kétségeim, hogy valamit kieszelt, de talán a nővérem előtt ezt nem teszi meg.

***

Készültem a buliba. Felvettem egy vászonnadrágot, egy inget, és rá egy egyszerű mellényszerűséget.

Megkerestem Becky-t, és megmutattam a ruhám.

- Na milyen?- igazítgattam magamon.

- Neked most elment az eszed? Ez egy buli lesz, nem temetés.- mondta és elindult a szobámba. Előkeresett egy pólót, és egy farmert.

- Ezeket vedd fel.- mutatott a ruhákra.

- Nem igazán az én stílusom.- húzkodtam a fejem.

- De-de .- lökött az ágyra, aztán becsukta maga után az ajtót. Felvettem a ruhákat, bár eléggé furcsa volt.

- Indulhatunk?- kiabált Becky.

- Igen.- mentem oda hozzá. Már sötét volt, amikor elindultunk a csendes utcán. Csak a lámpa fényei világítottak. Mivel Brad-ék nem messze laknak tőlünk, 10 perc alatt ott voltunk. Köszöntünk a többieknek. Nagyon sokan voltak. Mindenkinek valami alkohol volt a kezében.

- Tessék.- adott a lány a kezembe egy pohár sört.

- Nem iszom.- akartam vissza adni a poharat, de a lány addigra már elment. Pohárral a kezemben, mértem fel a terepet. Voltak osztálytársak, és olyanok, akiket még életemben nem láttam. 

- Idd már meg.- nyomta a számhoz a poharat Brad.

- Nem iszom.- adtam a választ.

- Ez egy buli, itt mindenkinek kell innia.- nyomta ismét a számhoz a poharat.

- De én nem szeretem.

- Még meg se kóstoltad. Na gyerünk idd már meg.- kiabálta. Hirtelen mindenki ránk figyelt. Nagyon ciki volt, úgyhogy lehúztam a sört fenékig. De pár perc után....

Sziasztok. Remélem tetszett a rész. Tudom elég rövid lett. Mivel a suli előtt már nem tudok új részt hozni, ezért nem tudom mikor jön a kövi. Az biztos, hogy megpróbálom mindig hétvégén hozni a részt. Bár így is lehetnek csúszások, mert sokat kell tanulnom.

Ha tetszett a rész, pipáljatok, komizzatok, és iratkozzatok fel.

Puszii

1. fejezet

* Marcel szemszöge *

Kicsengettek az utolsó óráról is. Nagyon siettem, mert Brad és a haverjai már várnak rám. Mivel tudtam, hogy meg akarnak verni ezért, nem mentem oda. Kimentem a suli bejáratán. Már a járdán voltam, amikor valaki elkapta a táskám, megrántott, és a földre estem.

- Talán nem kaptad, meg az üzenetet?- emelt fel a földről Brad.

- Kérlek, ne bánts. Mi a bajod velem?- könyörögtem. Nem szólt semmit, csak magával ráncigált. A suli mögött végre elengedett, és megtudtam igazítani a ruhám. A többi haverja is ott volt.

- Na lássuk mi van a táskádban.- mondta Brad, és mindent kidobált belőle.

- Könyvek, könyvek. Oh ni csak mit találtam.- vett elő egy fényképet a táskámból.

- Tedd vissza.- ugrottam fel, de a haverjai lefogtak. Eresszetek el.- próbáltam kiszabadulni a haverjai kezéből.
- Ha jól látom, ez az új osztálytársunk aki nemrég érkezett.- mutatta felém a képet. Próbáltam kiszabadulni, és végre sikerült. Nekimentem Brad-nek. A haverjai megint lefogtak. Brad nagyon ideges lett. Arcon csapott, majd a hasamba vágott egy nagyot, amitől összerogytam. Fogtam a hasamat a fájdalomtól. Elkapta a kabátomat, és felhúzott. Most az arcomba kaptam, egy ütést, majd ismét a hasamba. Megint a földre estem, de most már nem volt erőm felállni. A többi haverja párszor gyomron rúgott még aztán nyugodtan elmentek. Minden egyes porcikám sajgott. 10 percen át nem tudtam mozogni a fájdalomtól. Végre vettem magamon erőt és felálltam. Összeszedtem a könyveimet, a fényképet, és a táskámba raktam őket. Megigazítottam a ruhám, és hazafelé indultam. Az idő elég szeles volt. Próbáltam minél előbb hazaérni, hogy lepihenjek, és tiszta ruhát vegyek.

***

Végre hazaértem. Gyorsan bementem a szobámba, hogy anya észre ne vegyen. Különben, rajtam lóg napokig, hogy mondjam el mi történt velem. Így is észre fogja venni a nagy kék foltot a szemem körül. Bementem a fürdőbe. Ledobtam a ruháim, megnyitottam a meleg vizet, és beálltam a zuhany alá. Amikor végeztem elzártam a csapot. Magam köré csavartam a törölközőt, visszamentem a szobámba, és valami tiszta ruhát kerestem. Kimentem a konyhába.
- Szia anya.
- Szia kicsim, nem is tudtam, hogy megjöttél.- nyomott egy puszit a fejemre. Nagyon jó illatok szálltak. Anya pizzát sütött.
- Jézusom, mi ez a kék volt a szemednél?- vette észre.
- Semmi, csak bevertem az asztal sarkába.-találtam gyorsan ki valamit, de amit most mondtam elég hihetetlen.
- Marcel, ne hazudj. Megint megvertek?- kérdezte, és hideg borogatást rakott a szemem köré.
- Igen, de jól vagyok.- vallottam be. Nem szeretek anyának hazudni. Vissza indultam a szobámba, de útközben találkoztam Becky-vel.
- Nagyon jól nézel ki.- nevetett ki.
- Ha-ha. Nagyon vicces. A te kis hülye barátod csinálta ezt velem. Boldog lehetsz.
- Boldog is vagyok- nyújtotta ki rám a nyelvét és tovább ment. Hát igen. A nővérem, és én közöttem nincsen testvéri szeretet. Alig szoktunk beszélni. Mondjuk nincs is idő rá, mivel ő állandóan a pasijával, és annak barátaival lóg. Gondolataimból kikavarodva, nekiálltam a házimnak.

***

Másnap reggel, kicsit jobb kedvel szálltam ki az ágyamból. Bár még mindig nagyon fájtak a verekedés nyomai, de túl lehetett élni. A lényeg az, hogy ma van az utolsó nap a suliban. Holnap már őszi szünet. Igaz csak egy hét, de legalább addig nyugalmam lesz. Bementem a fürdőbe. Elkészültem, és lementem a konyhába megreggelizni.

Sétáltam a járdán. Már láttam az iskola kapuit. Pár perc múlva ott is voltam. Elővettem a cuccom az órára és bementem a terembe. Brad és a haverjai a padokon hülyéskedtek. Sokszor azt kívánom, bárcsak nem ők lennének az osztálytársaim. De hát már ez van 3 éve. Mondjuk úgy megszoktam, hogy egy nagyképű bunkó. Bejött a tanár. Elkezdődött a fizika óra. Próbáltam odafigyelni az anyagra, de egyszerűen nem tudtam. Brad engem bámult, és az új osztálytársunkat Emma-t piszkálta. Gondolom azt beszéli, hogy most én belezúgtam a lányba, mert volt nálam egy fénykép róla. Pedig ez nem igaz.

Kicsengettek. A nap többi része ugyanúgy zajlott. Én mindenhol csak csöndben ültem. Senki se kereste a társaságomat. Igaz miért? Úgy is csak azt mondanák " ez csak a tanulásról tud beszélni". Nem csak arról, de ha valaki van körülöttem, nem jut eszembe semmi, amit mondhatnák neki. Egy unalmas srác vagyok. Ez az én véleményem. De elhatároztam... MEG FOGOK VÁLTOZNI!!!!

Sziasztok. Amint láthatjátok kész lettem az első fejezettel. Nagyon köszönöm a 12 Feliratkozót *-*, és a komikat. Most is ér pipálni, komizni, és feliratkozni. A következő rész Szerdán vagy Csütörtökön jön.

Pusziiii

Prológus

* Marcel szemszöge *

Unottan keltem fel az ágyamból. Felvettem a szemüvegem, és körbe néztem. A szobámat láttam, ami tele volt könyvekkel. Elindultam a fürdő felé. Sajnos zárva volt. Tudtam is az okát. Becky sminkelte magát már megint.
- Becky légy szíves siess már. Miattad el fogok késni a suliból.- ordítottam be az ajtón keresztül.
Kinyílott az ajtó és Becky jött ki.
- Kijöttem, csak, ne hogy el késs a suliból. Stréber.- lökött meg. Erre inkább nem szóltam semmit. Nagyon rosszul esett amit mondott. Állandóan csak szekál, azért, mert én szeretek tanulni, ő pedig nem. Bementem a fürdőbe.

***

Megreggeliztem, és indultam a suliba. Nagyon féltem. Utálok suliba járni. A többiek csak piszkálnak. Mindig eldobálják a könyveimet. Én vagyok a suli strébere. Odamentem a szekrényemhez, és készültem az órára. Ekkor valaki bevágta a szekrény ajtaját. Brad volt az. A suli nagymenője, és a nővérem pasija.
- Na mi van lúzer?- vette el az egyik könyvemet Brad.
- Add vissza kérlek. Mennem kell az órára.- akartam ki venni a kezéből.
- Jaj, szegénykém. Úgy sajnállak.- elvette az összes könyvem és a földre dobta. Utána elment. Aki látott mind csak kinevetett. Gyorsan felvettem a cuccaimat, és indultam az órára. Hát igen, ez vagyok én. Egy nagy lúzer, akit mindenki csak piszkál. Persze a nővérem teljesen más. Ő bátor, kimondja amit gondol az emberekről, és elég rossz. Mintha csak nem is lennénk testvérek annyira különbözünk egymástól.
- Marcel, Marcel.- eszméltem fel.
- Igen?- kérdeztem erre mindenki elkezdett nevetni. A tanárom kérdezett valamit, de annyira elkalandoztam a gondolataimban, hogy észre sem vettem. A tanár fel tette még egyszer a kérdést, amire válaszoltam. Az óra többi részében már odafigyeltem a tanulásra. Már majdnem kicsengettek, amikor egy papírdarabka a padomra repült. Megnéztem és ez állt rajta: " Ma 15.00-kor a suli mögött."
Tudtam ki küldte, és hogy mi vár rám. Sajnos ezt nem akartam, ezért valamit ki kellett, hogy találjak.

Sziasztok. Ez lett volna a prológus. Itt nem azt írtam le, hogy miről fog szólni a történet, inkább egy kis bevezetést. Remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket. Pipáljatok, komizzatok, és iratkozzatok fel. Az első rész pénteken vagy szombaton jön.

Pusziii