2013. december 31., kedd

9. fejezet

Sziasztok. Meg is érkeztem az ÚJ résszel. Mivel téli szünet van így volt időm megírni. Remélem örültök neki. Köszönöm az előző részhez a komikat a pipákat, és az új olvasókat. A mostani részhez is jól esne pár pipa, komi, vagy feliratkozó. Ja és mielőtt elfelejteném, nemrég volt Louis szülinapja és karácsony. Utólag is Boldog Szülinapot Louis-nak és Boldog Karácsonyt mindenkinek. És Boldog ÚJ Évet kívánok mindenkinek. Remélem 2014-ben is velem tartotok. Jó olvasást.

Üdvözlettel: Gitta

 Leszálltunk a villamosról, és indultunk vissza a hotelba. Amikor odaértünk Gemma ledobta a szatyrokat a járdára, és idegesen leült a hotel előtti lépcsőhöz.
- Hogy lehet valaki ennyire egy bunkó senkiházi? - mormogta magában, és kezét térdére tette.
- Tudod, szerintem minden sztár ilyen. Azt hiszed nem fog megváltozni, majd egy nap rájössz, hogy már nem a régi önmaga. - próbáltam megnyugtatni.
- De én bíztam benne, hogy ugyanaz a srác marad aki régen. Harry is megígérte, de hiába. Már nem a régi.
- Figyelj Gemma. Tudom nem épp a legalkalmasabb, de mi lesz ezzel az unokatestvéreim vagytok sztorival? Mert nem maradhatok örökre itt. - ültem én is le mellé.
- Őszintén szólva fogalmam sincs. Lehet elhamarkodott döntés volt. Talán hagyni kéne. - hajtotta le fejét.
- És velem mi lesz? Még is mit fogok mondani otthon, hogy miért tűntem el napokra? Én azt hittem ha idejövök, mindent megtudok, és mindent tisztázunk majd.
- Tudom, én is így akartam, de a dolgok nem úgy alakulnak ahogy szerettem volna.
- Hát kösz. - mondtam durván, majd felálltam, és otthagytam Gemma-t.

* Harry szemszöge *

Idegesen vezettem a városban. Nagyon mérges voltam Gemma-ra, amiért úgy kezel, mint egy öt évest. Az egy dolog, hogy ő a nővérem, de istenem, már nem vagyok gyerek. Felnőtt vagyok, fogja fel. Nem kell engem mindig kioktatni, hogy mit hogyan csináljak, ez az én életem, és azt csinálok, és úgy csinálom ahogy én akarom. Ezek a gondolatok jártak az eszemben, és idegesen kopogtattam ujjaimmal a kormányt, miközben vártam, hogy a lámpa zöldre váltson. Végre átváltott és ráléptem a pedálra. Nem vágytam másra csak, hogy hazamenjek, és legjobb barátommal a whisky - vel mulasszam az időt. Fél óra múlva már a hotelszobámban voltam. Gyorsan a konyhához siettem, és előkerestem " barátom" . Felbontottam, és jól meghúztam. Nagyon jól esett, ez után a nap után. Bekapcsoltam a TV-t, de nagyon unatkoztam, ezért felhívtam Zayn-t, nincs - e kedve átjönni hozzám. Pechemre nem, mivel a barátnőjével volt. Most komolyan minek barátnő? Egyszer úgy is megunja. Csak nem akarja az egész életét vele tölteni? Baromság. Bármelyik bárban találsz egy olyan lányt akit felszedhetsz, csak egy éjszakára. Én ezt tartom jónak. Ezek a gondolatok jártak az eszemben, majd felkeltem a kanapéról, és úgy gondoltam elmegyek egy buliba. Felvettem a kabátom, elvettem a szekrényről a kocsikulcsot és már mentem is.

A buli tömve volt emberekkel. A zene bömbölt, szép csajok mindenhol, ez kell nekem. Odamentem a pulthoz és kértem magamnak valami ütőset. Néztem a táncoló lányokat, és próbáltam kiválasztani az áldozatom. Mondhatom elég nehéz dolgom volt. Végül megakadt a szemem egy hosszú barna hajú csajszin. Gyönyörű mosolya és szeme volt. Már csak az kellett, hogy Harry bevesse magát, és a lány az övé. Leültem egy kanapé szerűségre, és onnan néztem. Pár perc múlva észrevette, ahogy bámulom, ezért leült mellém.
- Szia, Harry vagyok. - nyújtottam felé a kezem.
- Clara. - fogtunk kezet.
- Meghívhatlak egy italra? - néztem rá.
- Az most jól jönne. - mondta, majd a pulthoz mentem, és kértem neki egy elég ütőset. Az este folyamán elég sokat beszélgettünk és ittunk. Olyan hajnali egy körül hagytuk el a bárt, majd elindultunk hozzám.

A kulcsommal kinyitottam az ajtót, és bementünk a szobámba. Mind a ketten részegek voltunk és nem gondolkodtunk, csak történtek a dolgok. Először heves csókcsatába kezdtünk, aztán következett, az amit a legjobban vártam. A szex.

Reggel a napsugarak fénye keltett. Megdörzsöltem a szemeimet, és láttam magam mellett egy gyönyörű lányt. Sajnos az estére, már nem emlékeszem, ahogy a lány nevére sem. Kiszálltam az ágyból, de a fejem erősen lüktetett. Kimentem a konyhába, és kerestem egy fájdalomcsillapítót, majd benyomtam a hangrögzítőt. Az egyik Simon-tól jött, hogy ma 10-re be kéne menni a stúdióba. Ránéztem az órára fél tizenkettő volt. Nem izgattam magam. Még is minek? Már biztosan végeztek, hülye lennék elindulni. Ha valami fontos, majd telefonon megbeszéljük. Meg amúgy is? Hagyjak itt egy szépséges szép lányt, azért, hogy Simon lefetyelését hallgassam. Miután meghallgattam a hangrögzítőt, visszafeküdtem az ágyba. Pár perc múlva a lány is felkelt. Kicsit zavarodottan nézett körbe, nem tudta hol van.
- Szia szépségem. - akartam átkarolni, de ő elugrott.
- Te meg ki vagy? És én mit keresik itt? - nézett körbe.
- Én Harry vagyok, és velem jöttél tegnap haza a buliból. Gondolom nem emlékszel semmire, mert eléggé be voltunk rúgva.
- Na jó, bocsi, de nekem mennem kell. - szállt le az ágyról, és összeszedte a ruháit, amik szanaszét hevertek a földön.
- Na maradj még. - kérleltem.
- Nem. - ment ki a szobából, és már el is tűnt. Mondjuk nem is nagy baj, úgy sem akartam, hogy egész nap a nyakamon lógjon.

* Marcel szemszöge *

Este ismét sikeresen az utcán aludtam. Mivel az éjszakák elég hűvösek, ezért nem volt valami jó, és félek attól, hogy megfáztam. Nem valami sokat aludtam, ugyanis végig azon gondolkodtam, hogy mit tegyek. Gemma ki van borulva az öccse miatt, úgyhogy rá nem számíthatok. Csak magam maradtam, és azt hiszem nekem kell a dolgokat helyrehoznom. Ennek az egész titoknak ki kell derülnie. Ha már én megtudtam, akkor a családunk többi tagja is meg fogja. És nem érdekel ha nem hisznek nekem, vagy a szüleim örökké szobafogságra ítélnek. Ahogy Clara is mondta " Nem maradhatsz mindig gyáva nyuszi" . Hirtelen csörögni kezdett a telefonom. Előhalásztam a zsebemből, és megnéztem ki az. Hát ki más? Anya. Úgy gondoltam, hogy felveszem, és elmondom neki a történteket, és hogy miért hazudott, vagy hogy igaz - e, hogy van egy testvére. Gyorsan átgondoltam a dolgokat, és végül......

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése